Pénzérmék kóka

Mint minden országban, a pénz megjelenése előtt Japánban is cserekereskedelem folyt. A csere elszámolási eszköze az ine (rizs) volt.

Japánban az első pénzérme, a vadó kaichin 708-ban jelent meg. Anyaga bronz, formája ellipszis, középen négyzet alakú lyukkal. Előtte is volt használatban érme, a fuhon sen, amiről a kutatók még nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy fizetőeszköz volt-e, vagy vallási kellék. Ezt az érmét ugyanis a halottal együtt temették el, fohászként.

A Heian korszakban, vagyis i.u. 958-ban elfogyott a bronzérmék alapanyaga, és az ország 600 évre visszatért a cserekereskedelemhez. Ez alatt fizetőeszközként Kínában vert pénzérméket is használtak (Torai sen), amelyeket a japán kormány nem fogadott el hivatalosnak.

Ezután a Sengaki-korszakban Toyotomi Hideyoshi sógun (uralk. 1585-1598) ismét bevezette a vert pénzt, amit azonban nem az egész ország területén fogadtak el fizetőeszközként.

Miután arany és ezüstbányákat fedeztek fel, 1567-ben Takeda Shinden főúr ovális aranyérméket veretett. Ebben az időben más főurak is saját pénzt hoztak forgalomba, amelyeket többnyire csak saját befolyási területükön fogadtak el fizetésre.

Tokugawa Ieyasu sógun (uralk. 1600-1616) 1601-ben az egész országra érvényes arany, ezüst és bronz (Kin, Gin, Dó) pénzérméket vezetett be. Ekkor jelentek meg az első papírpénzek is.

A Meiji korszak (1868-1912) kezdetén a sokféle fizetőeszköz keveredett. A kormány 1871-ben tett rendet a sokszínű kavalkádban, egységesen bevezette a Yent, s annak váltópénzét a Sen-t (1yen=100 sen), és az ezüstpénzt, a Gint.