SZAKEIVÁS, TEA és TEA-SZERTARTÁS Sake, ocha, sadó

A japánok nemzeti itala az erjesztett rizsből készült, színtelen sake, amit nyáron hűtve, télen melegítve fogyasztanak. Magyarul rizspálinkának is nevezik, de mivel alkoholtartalma a sör és a gyenge bor közé tehető, helyesebb inkább rizsbornak fordítani. Edényei a különféle formára készített porcelán kiöntők (chosi) és fületlen csészék (ochoko).

A japán tea szárított, de nem pörkölt zöld tealevelekből készül. A teaivás tárgyai a vasból készült vízforraló kanna (tetsubin), a porcelán teakiöntő (dubin), illetve a porcelán teacsésze, amely lehet egyszerű (yunomi) vagy fedeles (futatsuki) chawan és tartozhat hozzá alátét (chataku).

A teával kapcsolatos, különböző formájú edényeket festett művészi motívumokkal díszítik.

A japán teaszertartáshoz őrölt tealevelekből készült port (matcha) használnak. Ezt bambuszkanállal (chasaji) helyezik egy teakeverő- és ivó tálkába (chawan), amelyben vízzel vegyítve bambuszecsettel (chasen) habot vernek belőle. Ezt kukoricaliszt és porcukor keverékéből készült édességet (higashi) ropogtatva kortyonként fogyasztják. Az édes és keserű íz váltakozása olyan „íz-orgiát” eredményez, ami a felfrissülés, megtisztulás érzését kelti.

A teahab elkészítésének és felkínálásának mozdulataiból és kísérőszövegéből álló tea-szertartást hagyományos magániskolákban tanítják.