TÓSZEI-KORSZAKI DÉZSAHÉJÚ KÉTVASAS PÁNCÉLZAT

Tousei gusoku okegawa nimaido    (Készült 1980 körül) 

A III.-VI. században született. Több stílusa alakult ki. A japán páncélzat általában a likaikba erős zsinórzattal összefűzött keményfa lemezekből áll.

A kiállított darab formája a Muromachi-korszak /1392-1573/ végi háborúban, 1467-69 között alakult ki. Míg más páncéloknál a mell – és hátvédő rész keményfalemez füzérekből áll, a Dézsahéjúnál csupán két vaslapból, amelyeket csak oldalt köt össze zsinórfűzet. Így kevesebb a zsinór, és a páncélt felölteni egyszerűbb. A vas részeket lakkozás védi a párás japán klímától.

A tószei-korszaki páncélok a küllemmel szemben inkább a jó mozgáslehetőségre és a praktikusságra helyezik a hangsúlyt. Hajlékonyak, könnyűek, a többihez képest nagyobb felületen nyújtanak védelmet a lőfegyverek és a lándzsaszúrások ellen, különösen az alhasi részen. A vállakat zsinórokra fűzött, egymásra pikkelyesen illeszkedő keményfa lapok védik. Csípőtől hasonló fűzetből álló csataszoknya (kaszuzuri) nyújt védelmet. A páncél (joroi) fontos kiegészítője a sisak (kabuto). Az erről zsinórokon függő, egymást takaró pikkelyek alkotják a nyak illetve a tarkóvédőt, és az archoz hajtható ellenzőt (mabiszasit). A sisakhoz gyakran az arcot és homlokot takaró groteszk maszk (happuri) is tartozik, amelynek feladata a védelem és a megrettentés.

Az aprólékos gonddal készített drága dézsahéjas páncélokat szamuráj-generális osztálybeliek viselték.